Van, amiből soha sem elég. Az izomautók is ebbe a kategóriába tartoznak. De ami a hengerek számát illeti, a nyolc talán épp elegendőnek tűnik. Simán el lehet vele menni a legközelebbi mcdonaldszig egy shékért például. A v8 egy igazi kult motor, egy v8as hangját mindenki megismeri, és ami a legjobb, hogy a 60-as 70-es években erre a hangszerre számos remek darabot írtak az amerikai autógyárak. A mai szimfóniát a Ford komponálta 1967-ben, és egészen 1970ig játszották. Hatféle motorral árulták: a szégyenletesen gyenge 4,6 literes kisblokktól (200LE), egészen a dinamikus 6,8 literes nagyblokkig (390LE). Érdekes módón ezeknek az autóknak a hosszáról pontos adatokat nehéz találni, teljesen evidens, hogy óriási minek ezt firtatni ugye. A 2,8 méteres tengelytávolságból, olyan 4méter körülire saccolom. Kisebb, mint a Pontiac GP az biztos. Az autó 67 óta hét generációt élt meg egészen 2002-ig. Szegény folyamatosan csúnyult az idők során, legutolsó megjelenési formája a Ford Puma hosszított változata. Megalázó. Az edzettebbek ebből már tudják is miről van szó, íme, az MB62c Mercury Cougar:
A Matchboxot 1968-ban mutatták be. Először vajszínben csontszínű belsővel, majd nagyon hamar metálzöld fényezésre és, piros belsőre váltottak. A gyors változtatás okán a vajszínű változat rendkívül ritka, egy megkímélt állapotú darabért, tessék kapaszkodni, nagyjából 4500Fontot, azaz mai árfolyamon egymillió-háromszáz-ötven-ezer forintot kérnek. Láttam már ilyet a Vectis -en. Nekem akkor pont nem volt ennyi pénzem, úgyhogy a zöld változatból szereztem be egyet. Ez a változat már közel sem annyira ritka, de mivel csak egy évig volt regular wheel, így is megkérik az árát, de azért kilehet fogni olcsóbb darabokat is, musclecar rajongóknak ajánlom. A modellt auto-steer felfüggesztéssel gyártották, ami azt jelenti, hogy amelyik irányba lenyomod, arra fordul. Nálam ez a gyakorlatban sohasem működött, de lehet, hogy én nem érem még el a korhatárt. Ugyanilyen felfüggesztése van egyébként a 33c Miurának is. A keréktípus a jól ismert krómozott tárcsára húzott virsli gumi, ezeket a gumikat lehet igazán jól elhagyni.
A 62c-t E4R, F1 és F2 dobozokban árulták. Az én dobozom egy F1-es darab. Mind a doboz, mind az autó kitűnő állapotban van, a doboz egyetlen mínusza a képen látható. Lehet, hogy 68-as zöld tinta?
Jó kiállású legény. Ez nincs úgy ültetve, mint a Pontiac, sokkal inkább hasonlít a gyári magassághoz. Azért a kampó erre is kötelező volt, persze... miért is ne. Vontassunk.
A Matchbox megvalósítás szerintem igazán szépre sikerült, jó a szín, jó a futómű és szépek a felnik. Az öntés nyomok alig felfedezhetőek, de persze ezt egy kései regular wheeltől azért már el is várjuk. Nem mondanám, hogy "állat" mint egy HotWheels, ez inkább ilyen szolid széria változat, pontosan olyan, amiért a Matchboxot szeretjük.
Egyetlen szívfájdalmam, hogy a Matchboxon nyitva vannak a lámpák, pedig az, amit a Cougar tervezői megálmodtak igazán csak csukott lámpával érvényesül. Én megértem a Matchboxot, sötétben vontatni lámpa nélkül, az durva.
Hoppá! Úgy látszik a Ford gyárban, vagy a restauráció során, véletlenül lefelejtették a kampót, reméljük, ezt a hibát hamarosan orvosolja a tulajdonos. A képeket, a www.midlifeclassics.com -ról loptam, egy egész sorozat van erről az autóról, érdemes megnézni a belsőteret is. Van lábtér...
Karácsonyra sok szép dolgot rendeltem, úgyhogy remélhetőleg végre "új" dolgokat is fogok tudni bemutatni, de addig is vizsgaidőszak.
