Itt az ideje elkezdeni feldolgozni a karácsonyi Matchbox dömpinget. Idén okosan a szüleimhez rendeltem az összest, úgyhogy most a postás volt a Jézuska, és bár nem szeretek ilyet mondani, mégis azt kell mondjam, hogy ezúttal a magyar királyi posta jól teljesített. Minden megjött időben, az utolsó csomagot 24-én délelőtt hozták, erezhető volt az igyekezet. Persze ez itt vidék, nem a gusztustalan nagyváros ahol a gonoszpostások dolgoznak. Na meg gondolom a csomagonkénti 23 dolláros költség, és a Magyarországra is belátó kiváló tracking szolgáltatás is, némileg ösztönzőleg hatott. Akkor kezdjük is egy kis étvágygerjesztő előétellel a lakomát. Ilyet bárki szerezhet, nem drága, nem antik, nem angol, igazi kínai darab. A mai modell nem más, mint az YMC07 1970 Plymouth GTX:

Az igazi autót hivatalosan, Plymouth Belvedere GTX-nek hívták, 1968-tól 71-ig három generációt élt meg. A 70-es a második, és egyben (szerintem) a legszebb is. A Matchboxhoz mellékeltek a típusról egy rövid történelmi leírást, és egy kis specifikációt is, ami azért hagy némi kívánni valót maga után, úgyhogy Wikitől is kellet segítséget kérnem. Az autót alapból 7,2literes V8-as motorral, és 4henges karburátorral szerelték, ami 375ló erejének a leadására volt képes 4600 rpm-en. Opció volt a 6 (3 dupla) karburátor, illetve egy 7literes Hemi V8 is, ami 425(!)ló erejével bírt. Látszik, hogy a Hemi V8 nem véletlenül az amerikai musclecar-ok megtalált szentgrálja. Az autónak volt még egy kistestvére is a Road Runner, ami nem is értem, hogy miért külön típus, hiszen külsőre egy az egyben megegyezik a GTX-el csak egy kisebb 335lovas motorról indult, de ugyanaz a Hemi, ugyanúgy kérhető volt extraként. Aki lát valami következetességet a névadásban nyugodtan szóljon.

Matchbox formában először 1997-ben YMC04 sorszám alatt jelent meg, Road Runner-ként kekizöld egyenruhában, majd 1998-ban YMC07 sorszám alatt már GTX volt és lime green, magyarul libafos zöld. Ez az a két változat, amit az íbéjen a legtöbbet látni, hol Road Runner hol GTX hol Road Runner GTX néven. Teljes a káosz. 99-ben rendőrautó lett, 2000-ben mekdonáldsz reklám autó, illetve egy másik (New York State Police) rendőrautó. 2004-ben jelent meg az enyém, illetve egy újabb keki egyenruhás változat. Ha valaki a fentebb említett kettőtől eltérő változatra vágyik, az kösse fel a türelemnadrágját, mert a többiek elég ritkán bukkannak fel. Az enyém ennek ellenére nem volt számottevően drágább.

Hogy egészen pontosan milyen Matchbox ez azt nem tudom, nyilván Matchbox Collectibles, de azon belül szerintem Models of Yerteryear is. A modell áranya, számomra meglepően, szabványos 1:43-hoz. A képen látható kiszerelésben érkezik, ami nekem azért kicsit gyanús. Egyetlenegy képet találtam róla dobozban, de az nem ez a doboz volt, hanem egy Barrett-Jackson edition blister pack. Szóval lehet, hogy volt valami kavarás, de én nem bánom, nem vettem volna meg, ha zöld. A dobozon elég komoly feliratok állnak, kicsit vicces is. Az egyik oldalon az áll, hogy mindent elkövettek a tökéletes minőség érdekében, amennyiben ez mégsem sikerült feltétlenül küldjük vissza, és megtérítik az árát, vagy adnak egy újat. A doboz aljára meg azt írták, hogy ez nem gyerekjáték, ne próbáljunk vele játszani. A csomagban található egy eredetiséget bizonyító oklevél, amin személyesen Brian A. James (ki ő?) biztosít minket arról, hogy amit a kezünkben tartunk az eredeti. Így már nyugodt vagyok.

És akkor most jöjjön a feketeleves. Bár a képeken igyekeztem a legjobb arcát mutatni, a sok ígéret ellenére a modell minősége nem a legjobb. Az alváz ferde, olyan, mint egy zakkant IFA, ennek megfelelően a belső tér is, ugyanúgy. A motorháztetőn lévő matrica, ha szigetelő szalagból lenne, akkor legálabb nem lenne gyűrött, szakadt, és levegős. Azt hittem felszedte egy előző tulaj, de annyira vékony, hogy nem lehetne szakadás nélkül felszedni, gyárilag ócska látszik. Mindezt nem szabad félre érteni, a kidolgozottság nagyszerű, az elgondolás kiváló, épp csak a kivitelezés történt etnikai stílusban. Kár érte, mert még így is nagyon jól mutat, de kétlem, hogy valaha is fogok venni ebből a hanyatló korból újra Matchboxot, bármennyire is csábítóak.

Nem mondom, hogy nem dögös, mert az. Ebből a szögből még a matrica is elfogadható.

A gyönyörű szín választásért azért jár egy dicséret, és az apróbb részletek is rendben vannak. Szépen ki vannak festve a lámpák, és bizony a feliratok sem matricák (thankgod). A felni pontosan olyan, mint az igazi autón.

Ez egy GTX, nem ám egy ócska Road Runner.

Tessék csak megnézni a kerekeket!

Azért van némi hasonlóság, bevallom, de sajnálom, hogy a Matchbox változaton az egész hűtőmaszk a lámpákkal együtt nem benn ül mélyen, mint az igazi autón, mert igazabából ez az autó saját védjegye, de elfogadom, hogy gyártástechnikailag ez így volt megoldható, ezért nem tekintem hibának.

A hátsóban, a Matchbox a hitelesebb, de üzenem a tulajnak, hogy ha megtanult magyarul és olvassa, hogy szuper az extra króm keret, és a matt fekete beöntés. A tetőt hagytam volna, de ez az átalakítás nagyon népszerű arrafele. A modellről döntsétek el ti, hogy mennyire jó, én csalódtam egy kicsit, de azért teszik is. Zárszóként hagy ragadjam meg az alkalmat, hogy BOLDOG Karácsonyt kívánjak minden kedves olvasómnak. Egyetek sok olyan dolgot, amit ilyenkor enni szoktatok, és pihenjetek jó sokat.