Az előző kétajtós amerikai kupé, nem nyerte el maradéktalanul mindenkinek a tetszését, sőt azt is mondták rá, hogy csúnya. Igen, tudom hol laksz! Azóta képzeletben eltelt négy év, 1964et írunk. Nézzük mi változott ez alatt az amerikai autótervezésben. A perverz organikus kitüremkedéseket felváltották az ipari szögletek, sehol egy bonyolult ív, hangsúlyban a robosztusság. Gyengébb képességű transzformerek is próbálkozhatnak a forma felvételével. Kicsit nőttünk is, ez az apró kupé öt és fél méter hosszú. Nem olyan hosszú, mint 2 Smart Fortwo, hanem olyan hosszú, hogy 2 Smart Fortwo kényelmesen tud parkolni a helyén, hagyományos módon. Szemből meg három, na de ne cifrázzuk a dolgot, nagy. A motor természetesen V8. A kicsi gazdaságosabb 6,2 literes 306 ló erejével bírt, ennek volt egy ún. Tri-Power karburátoros változata, ami 330 lóerős volt. A nagyobb 6,7 literes motor 320, 350 (Tri-Power), 370 (Tri-Power HO) lóerős változatokban volt elérhető. A Thunderbird egészen hasonló teljesítménnyel bírt, természetesen szintén V8. Az autó 1965-ben öltött Matchbox alakot, íme, az MB22c Pontiac Grand Prix:
A 22c mint, ahogy a C-betű is mutatja, egy 3ik generációs regularwheel. Ami azt jelenti, hogy van már szép műanyag belsőtere, van ablaka, és rugózik a futómű is. 14-féle különböző változata ismert. A legfőbb változó azonban a színárnyalat, ami lehet narancs-piros vagy sötétebb sima piros. A narancsos kb. két- háromszorosát érni a sötétebb változatnak. Ha ilyen Pontiac-ot szeretnétek vásárolni, javaslom, menjetek az olcsóbbikra, hiszen a két színárnyalat között 5másodpercnyi fotosop a különbség. Rosszemberek pedig vannak. Azt, hogy az enyém milyen, azt döntsétek el ti, mert én sem tudom. Olcsó volt, viszont nem sötét, nem narancsos, csak úgy piros, a forgalmiba azt írnám: ordító piros.
A 22c-t E2, E3, E4, E4R és F2 dobozokban árulták. Az F2 doboz annyira ritka, hogy darabjáért akár 500Fontot is elkérhetnek, az ilyen dobozokhoz ajándék a tökéletes állapotú modell. Az én dobozom egy E4R, kitűnő állapotban van, épp úgy, mint az autó maga.
Nézzük a megvalósítást. Itt is látszódnak az öntési forma nyomai, vannak még sorják, ám ezek a szögletes forma miatt sokkal kevésbé feltűnőek, mint a Thunderbird-ön. Itt inkább a színválasztás, ami hibázik egy kicsit. El tudtok képzelni az utcán egy 5ésfél méteres ordító-piros autót? Tudom, hogy ezen a Lesney is sokat gondolkozott, négyféle, egyedi próbaszínes (pre-production trial colour) verzióról is tudok: volt belőle zöld, ezüst, nagyon világoszöld (már-már vajszínű), nagyon világoskék. Ezek egyedi darabok, egyedi árazással, nem földi halandó által megszerezhető változatok. Végül ordító piros lett, a superfast verzió meg metál lila, no komment. Az SF változat egyébként ritka, mint a lila holló. Kifutó generáció lévén szó, itt is vannak átmeneti (transitional) mutációk, ezek mindkét irányból (SF-kaszni - regular kerekek, regular kaszni - SF kerekek) rendkívül értékesek, áruk a pre-production modellek árával vetekednek. A felfüggesztés gyönyörű, én adnék rá egy ötöst. Nagyon jól áll neki ez az ültetés:) Az eredeti modell egyébként nem ül ennyire, de én örülök, hogy a tervezők ebben nem ragaszkodtak nagyon az eredetihez. Illetve az is lehet, hogy elszámolták egy kicsit a terhelést, de még így is van a rugónak játéka, nem érzem, hogy felkoppanna akárhol is. Jó lett. Persze gurítani ezt sem lehet, de gurul, ha kényszerítik. Végül jöjjön a lényeg, a csodálatos és elmaradhatatlan kampó. Áldom azt a maréknyi vontatható szerelvényt, ami miatt ezek minden szép modellre rákerültek. Hatvanas évek gyermekei remélem vontattatok rendesen a Pontiac-al, nem akarom megtudni, hogy fölöslegesen került rá! A munkát el kell végezni, sport kupé ide vagy oda, regula van.
Vajon hány pontot kapna az euro-NCAP gyalogos védelmi töréstesztjén? Amerikában, a hatvanas években valószínű gyalogos darabolási teszt volt.
Egy kis védelem a Lesney mellet, úgy tűnik létezett indiszkrét-piros színű Grand Prix. Már amennyire egy majdnem korabeli, szkennelt, tömörített, szétfotosoppolt képnek hinni lehet. Még én is ráhúztam +30 kontrasztot biztos, ami biztos.
Látható, hogy bújnak azok a kerekek, de nem annyira, mint a Matchboxon.
Egyszerűen csak annyit tudok róla mondani: gyönyörű.
Illetve még azt: gyönyörű. Remélem, tetszik nektek is. Éljen Amerika!
